The tradition & historical record
5 min read · 2 sourcesAszód vidékét a palócság legdélibb részeként tartja számon a néprajztudomány. A turaiak és a boldogiak viselete-hímzése sok hasonlóságot mutat egymással. A turai hímzés magában foglalja mindazokat a sajátosságokat, amelyek a magyar népi hímzések legújabb stíluskorszakára jellemzőek. Egy községen belül tanulmányozható a fehér-hímzés kialakulása, a színes-hímzés virágzó kibontakozása és a befejezés: a népi iparművészeti alkotások, amikor az újra való törekvésben a mai kor követelményeihez alkalmazkodva ismét megjelent a hagyományos jelleg. A turai hímzések mintakincsének kibontakozása pontosan követhető. A hímzéssel díszített textilek három nagyobb csoportba oszthatók: 1
a fehér hímzéses nyakbavaló, fejrevaló, nyakravaló és kézbe való, a kék-pirossal vagy tiszta pirossal kivarrt férfiingek és női ingvállak kézelői, tarkán hímzett nyakravaló kendők, és a kézbe való zsebkendők, a gyolcs "bujkák", lakodalmas kötények, "ajándékos" és "tojásos kendők"; a gépi hímzett színes virágú brokátok, atlaszok, selymek, szövetek pótlására készült főkötők, pruszlikok, "selyembujkák"; mai alkalmazott hímzések, népi iparművészeti alkotások. 1
A legrégibb fehér hímzések
Turán a nyakbavaló, a fejrevaló és kézbe való kendőkön találhatók. A fehér hímzéssel díszített kendők alapanyaga sűrű fonalbeállítású vászon (gyolcs), hímzőfonala a mai osztatlan fonaltípusnak felel meg. A századfordulón a "fehér varrott kendőket" Boldogon varratták vagy a hatvani-aszódi-turai vásárokon a boldogi asszonyoktól vásárolták. A jobb módú gazdák feleségei és lányai Turáról átmentek Boldogra "varrott kendőt parancsolni", fehér hímzett kendőt rendelni. A mintegy 100 esztendővel ezelőtti generációhoz tartozók közül számosan, dédanyjuk azonban kizárólag "boldogi varrott kendőt" viseltek. A Néprajzi Múzeum és a Petőfi Múzeum (Aszód) textilgyűjteményének az 1890-es és az 1900-as évekből származó boldogi és turai kendőiről megállapítható, hogy az alapanyaguk, méretük, díszítményük és technikai kivitelezésük azonos. A boldogiak a maguk részére a fehér fejrevaló és nyakbavaló kendőt huroköltéssel, horgolt csipkével, majd az 1930-as évektől hajtásokba szedett gyári csipkével szegélyezték. Motívumkincsükre a nagy körformák, rombuszsorok jellemzőek. A "kerekes" sormintában a nagy körformák hosszúkás lyukakból jönnek létre, ezek csak a boldogi fehér hímzésre jellemzőek. Nyakbavaló kendő: "négysarkos kendő", "fehér varrott kendő", "félkendő", "szabott kendő". A legrégibb típus négyszögletes. Átlagmérete 170x170 cm, a vállra eső részen más fonallal varrott tulipán vagy őszirózsa került. Úgy hajtották össze a kendőt, hogy ez látszódjon. A századforduló után készült kendők szegélyén a hurkolás és a fölötte futó lyuksorok általában köridomot mutatnak "őszirózsás" és "macskanyomás" mintával. Az 1900-as években már számos ügyes kezű asszon -* akinek nem volt pénze venni – gondolkozni kezdett azon, hogyan lehetne megoldani a gyolcskendők előrajzolását és kivarrását (hímzését).





